SIMKÓ GYULA Szívemben Afrika –egy vadász naplója Sóbálvánnyá dermedek. Ahogy emelem a puskát, azt látom, hogy harminc bivaly, hatvan bivaly, hetven bivaly tunik fel valamivel távolabb – és mind rám néz. Az még hagyján, hogy néznek, azzal a gondolattal még megbirkóznék, de ezek nemcsak néznek, hanem elindulnak felém. Állok továbbra is, kové váltan. Valami majdcsak történik. Történik is, futnak felém. (Hát nem éppen erre gondol- tam...) Közelednek, én meg csak állok ott, mozdulni sem tudok. Ha nincs Peter, tán agyon is taposnak. De o szeren- csére észbe kap és artikulálatlan hangon üvölt rám, hogy be a fa mögé. Na jó, de hol van itt fa? Érzem, hogy nagy baj van, keresem a szememmel és ak- kor meglátom, egy harminc centi átméroju fa mögé vackolt be, s végre nekem is leesik, hogy itt menekülni kell. Három ugrással elérem a fát, de olyan lendülettel, hogy szegény Petert kilököm mögüle, úgy húzom vissza. Most már mu- ködnek az ösztönök. Mind a ket